Halottak napjára

    45

    Dsida Jenő: Temetőben

    Köröttem csend – és temető.

    Csak néha suttog valami,

    csak néha lehet hallani:

    ez ő, ez ő, ez ő! –

    Azután minden újra csendes,

    és álmodik a temető.

    Én hajtott fővel ballagok,

    s a néma árnyak szembe jönnek,

    s a sírkeresztek rám köszönnek,

    és mind az igazi Nagyok –

    Én, a halottak ismerőse,

    révedő szemmel ballagok.

    Utánam huhog a Jövő,

    a Múlt, Jelen, a sok kereszt,

    s az árnyak kara zúgni kezd:

    ez ő, ez ő, ez ő! –

    Azután minden újra csendes,

    és álmodik a temető.