Tárnok díszpolgára: dr. Orbán Rózsa

196

Akit a gólyák is követtek

Dr. Orbán Rózsa Tárnok díszpolgára

Tárnok nagyközség képviselő-testülete 2020-ban dr. Orbán Rózsa gyermekorvosnak adományozta a díszpolgári címet, aki 43 éve lakik Tárnokon, férjével együtt, és 33 évig gyógyította, felügyelte a tárnoki gyermekeket. Ars poeticáját egy Balassa János idézet fejezi legjobban: „Másoknak, nem önmagának élni, ez képezi az orvos lényegét és az égiektől elhódított legkiválóbb művészetnek, az orvostudománynak az alapját…” Tárnok első gyermekorvosa ezt tartotta szem előtt egész pályafutása alatt.

1947-ben született Sárrétudvariban, Hajdú-Bihar megyében. Kora gyermekkorától énekelt, zenét tanult – elmondása szerint nagyon boldog gyermekkora volt, amit a szülei szeretete után a zenének tulajdonít.

Felmerült, hogy a zenei pályát választja, nagyon élvezte, hogy utazhat a kórussal, de ott volt a másik elhívás, az anyai dédnagymama községi bába volt. Édesanyja szülésznő szeretett volna lenni, de jött a háború, édesapja bevonult, majd amerikai fogságba került. Később, amikor érettségizett Árpádföldön építettek a szülők egy kertes házat. Édesapja szeretett kertészkedni, szőlőt művelni, bort készíteni. Egyetem után is szempont volt, hogy olyan helyet kapjon, ahonnan a szülőket hamar elérik. A váci kórház gyermekgyógyászatán kezdte pályáját, ahol nagyon jól érezte magát, sokat tanult, és őt is megszerették, hiszen a fiatal orvosnő etette, pelenkázta, öltöztette a babákat a nővérekkel együtt.

A nagyközség szélén gondosan rendezett, virágos porta, kedves úriember nyit ajtót, bemutatkozunk, tessékel beljebb, ahol közvetlen mosollyal, kézfogás helyett öleléssel fogad a „Doktor néni”. Most látjuk egymást először, de mintha testvérek lennénk. Amoda üljek, ott kényelmesebb. Süti, ásványvíz, kávé? Óh, hát a munka várhat, s beszélgetünk családról, orvoslásról, egészségről… épp mintha a minap abbahagyott beszélgetést folytatnánk.

Bizony, sokat romlott a gyermekek egészsége a hetvenes évektől. Akkor többet voltak a gyermekek levegőn, játszottak, szaladgáltak a szomszéd gyermekekkel, nem volt egész nap tévézés, számítógépezés, telefonozás… De együtt élt két-három generáció, ha a szülő dolgozott, a gyermek volt hova haza szaladjon ha megéhezett vagy csak egy simogatásra, ölelésre vágyott, ott volt a nagymama. Talán több szeretetet, odafigyelést kaptak akkoriban. No, meg nem is volt annyi válás, annyi félszárnyú család, ahol bizony sérül a gyermek lelkivilága. Szeretethiány, stressz, egyszülős család, mind oda vezet, hogy hamarabb megbetegszenek.

Rózsika doktor néni nemcsak fizikailag vizsgálta a gyermekeket – nyelv, pulzus, torok, pocak vizsgálata, hát, mellkas meghallgatása – hanem beszélgetett a pácienssel és anyukájával is. Csecsemőlátogatáskor bizony sokszor másfél óra is eltelt, mire minden kérdésre válaszolt. Ha az anyuka szoptatott, megvárta amíg befejezi, ha a baba aludt, nem költötték fel a vizsgálat kedvéért, hiszen mindig volt miről beszélgetni az anyukával.

Nem szereti a számítógépet, személytelen, elveszi az időt a személyes kapcsolattól. Persze részt kellett vennie számítógépkezelői tanfolyamon, amiből bizony nem sokat értett, de szerencsére kedves asszisztensével megegyeztek, hogy ő kezeli a gépet, az orvos meg a kicsinyeket. Ma már mindenkinek külön gépe van… s vajon jut-e elég idő rendesen kitárgyalni a gondokat?

1977. október 1-jén került Tárnokra, az akkor 3200 lakosú falu első gyermekorvosaként. Mint mondja, még a gólyák is követték, hiszen a következő évben négy ikerpár született. Mivel nem volt elődje így magának kellett felépítenie a praxist, megszervezni az emberi és szakmai kapcsolatokat. 1994-ig egyedül látta el a falu gyermekeit.

-1982-ben tudtuk megvenni az első autót, a férjemtől kaptam egy piros kis Polskit. Addig gyalog jártam. Ha észrevettek a szülők, ismerősök, felvettek, haza hoztak. Ugyancsak a férjemtől kaptam az első vérnyomásmérőmet is, Németországban dolgozott, onnan hozta…

Dr. Orbán Rózsa 33 éven át 3 generációt „nevelt” fel. Délelőtti és délutáni rendeléseit, mely három-három órát tartott, követte a területi ellátás, újszülött látogatás. A gyógyítás mellett a megelőzés fontos feladata volt, és születéstől egyéves korig a tanácsadás is.

Mindamellett, hogy sokszor éjfélig járta a települést, rendszeres ügyeletet adott, sőt hétvégenként felnőtt ügyeletekre is beosztották. Első pillanattól kezdve kiváló kapcsolata volt az óvodákkal és az iskolával. Megszervezte az óvodákban az évente kétszeri szűrő vizsgálatot, az iskolaérettségi vizsgálatot, az iskolában a szűrővizsgálatot, a védőoltások beadását. Felvilágosító előadásokat tartott osztályfőnöki órák keretében a gyermekeknek. Minden tanév elején részt vett a bejárásokon az oktatási intézményben, hogy egészségügyi szempontból minden megfelelő-e. Év közben óralátogatásokon vett részt, észrevételeket, javaslatokat tett.

Mindemellett folyamatosan tovább képezte magát, szakmai rendezvényekre járt, éjszakákon keresztül tanulmányozta a szaklapokat, szakmai folyóiratokat.

-Hála Istennek az én időmben az édesanyák még három éves korig otthon voltak a gyermekükkel. Csodálatos megfigyelni egy picike életet, ahogy kibontakozik és követni 18 éves korukig. Felnő, pályát választ, házasságot köt, majd hozza a saját gyermekét.

A gyermekorvos úgy érzi, a községben egy szeretetteljes családban él, gyakran megkeresik a volt páciensek kérdésekkel, tanácsot kérnek, ha az utcán találkoznak, mutogatják a telefonon a gyerekek fényképeit, mesélnek családjukról, életükről.

A díszpolgári cím meglepte, nem számított rá. Hogy 33 évig a legnagyobb szeretettel, megértéssel és empátiával viszonyult a hozzá fordulókhoz, számára természetes, nem várt érte semmilyen elismerést, hiszen amióta Tárnokon él, az emberek szeretettel veszik körül. De örül is a megtisztelő címnek, különösen, hogy a képviselő-testület egyhangúan szavazta meg.

A legkedvesebb történetét meséli, miközben ragyog: egyik évben anyák napján két kisgyermek csengetett be hozzájuk, egy tortát vittek, amelyre a szülők azt íratták: „Minden gyerek anyjának”. És bizony elő kell venni a zsebkendőt…

Nyugdíjba vonulása után igyekezett elmaradni a rendelőtől. Olyan sokat voltak távol egymástól a kedves férjével, hogy amióta mindketten otthon vannak, élvezik a zavartalan együttlétet, a beszélgetéseket, a rejtvényfejtést, a szép kertet, virágokat…