A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai megoldásai

63

A mindennapi szóhasználatban visszatérően a szúnyogirtás kifejezés terjedt el, a szúnyoggyérítéssel szemben. A nyári időszakban rendszeresen megkeserítik az életünket ezek a rovarok, ezért hajlamosak vagyunk indulatból, és méregből dönteni a sorsuk felől. Viszont, ha higgadtan gondolkozunk más szempontokat is figyelembe kell venni. A szúnyoglárvák és a kifejlet szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna! Természetesen, ez nem lehet egyikünknek se a célja, olyan megoldás szükséges, melynek következtében a káposzta is megmarad, és a kecske is jól jár. A szúnyoggyérítés régi módszer a vérszívók számának csökkentésére. Ennek a módszernek két változata létezik, az egyik a kémiai, a másik a biológiai.

Mind két megoldásnak vannak előnyei, és hátrányai, ennek ellenére a tudatos és környezetvédő gondolkodás helyesen a biológiai gyérítést részesíti előnyben.

De mielőtt részletesebben beszélnénk a biológiai védekezésről, fontos, és nem megkerülhető kérdés, hogy mit tehetünk mi, egyénenként?

Először is néhány alapelvet le kell fektetnünk, ahhoz, hogy tárgyilagosak legyünk.

Nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy mi emberek a természet, a természeti környezet részesei vagyunk, és nem az irányítói. Ha ezt az alapelvet elveszítjük szem elől, jusson eszünkbe rögtön a közelgő klímakatasztrófa!

Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy az esti és hajnali szürkület, illetve részben az éjszaka nem csak a miénk, hanem a szúnyogoké és a rájuk vadászó, tőlük függő élőlényeké is. Ne várjunk el tehát teljesen szúnyogmentes környezetet – különösen ne a vízparti üdüléskor vagy horgászat közben.

Szúnyogos időszakban és környezetben – amennyiben nem akarunk terített asztalként szolgálni nekik – lehetőleg hosszú ujjú ruházatot és cipőt hordjunk, kerüljük a sötét, meleg színű ruhák viselését (ezek különösen vonzzák őket), inkább fehéret, hideg színűeket hordjunk. Használjunk rovarriasztó krémeket, sprayéket – ez a számos betegséget terjesztő kullancsok távoltartásához is nélkülözhetetlen.

Folyamatosan ellenőrizzük és tartsuk karban a ház ereszcsatornáit, az utcai vízelvezető árkokat, számoljuk fel az udvaron lévő pangó víz megtartó helyeket (edények, üvegek, túlöntözött virágalátét stb.). A nem lebomló csomagolóanyagok mértéktelen használata és felelőtlen kezelése sajnos a szúnyog problémát is fokozza. A kidobott gumiabroncsok, a műanyag palackok és zacskók is ideális vízgyűjtők. Az ezeken a helyeken összegyűlő – sokszor csak gyűszűnyi, csészényi – vizekben százával fejlődnek a szúnyoglárvák.
A naponta-kétnaponta friss vízzel feltöltött madáritatókban és – fürdőkben a szúnyoglárvák nem tudnak kifejlődni, ezért ezeket nem kell száműznünk a környezetünkből!

Az emésztőaknák ideális életteret jelentenek a szúnyoglárváknak, ezért itt sokat tehetünk a létszámuk csökkentésére. Az emésztő légterébe akasszunk 1-2 molyirtó kazettát (az élelmiszerboltokban is kapható), ennek párolgó hatóanyaga 4-6 hónapon keresztül távol tartja a megbújó vagy petézni érkező rovarokat, köztük a szúnyogokat.

Az ablakokra és ajtókra jó minőségű szúnyoghálót kell felszerelni, és ezeket folyamatosan lehúzva kell tartani.

Aki nem szeretne füstölőt, párologtatót használni, az ágy és a gyerekágy fölé is szerelhet szúnyoghálót.

Egyes növények (levendula, citromfű stb.) illóanyagai több-kevesebb természetes szúnyogriasztó hatással rendelkeznek, egy-egy ilyen csokor kifüggesztése csökkenti a belső terek szúnyogterhelését.

Helyezzünk ki mesterséges denevérodúkat, ezek az eszközök a panel- és irodaházaknál is remekül alkalmazhatóak. A denevérek egy-egy éjszakai vadászat alkalmával akár több ezer szúnyogot is elfogyasztanak.

Figyeljünk arra, hogy a fecskék megmaradhassanak a környezetünkben. Az ember-madár konfliktusok elkerülése érdekében szereljünk a fészkek alá fecskepelenkát. Sárgyűjtőhelyek kialakításával, műfészkek és mesterséges telepek kihelyezésével növeljük az állományukat. Igaz, hogy a főleg a hajnali és esti szürkületben aktív szúnyogok és a nappal vadászó fecskék életmódja kis átfedést mutat, de az elviselhetetlen szúnyoginváziók nappal is aktív vérszívó légiói már táplálékforrást jelenthetnek számukra.

Ne tűrjük el a lakott fecskefészkek költési idő alatti leverését; az ilyen esetekről tájékoztassuk a hatóságot.

Legyen a környezetünkben minél több sűrű bokor és bokros. Bár az itt fészkelő poszáták, füzikék és rokonaik nem éjszaka mozognak, és elsősorban nem repülő rovarokra vadásznak, az ágak között táplálékot keresve örömmel elkapják a nappal a levelek fonákján rejtőzködő szúnyogokat.

Legyünk bár pókfóbiások, ne irtsuk, ne bántsuk ezeket a hálós vadászokat, mert kis méretük ellenére rengeteg szúnyogot fognak meg – a szúnyogirtásban pedig sok kicsi sokra megy.

Ha ezeket a tanácsokat minél többen megfogadjuk, és lehetőség szerint be is tartjuk, akkor hatalmas lépést tettünk előre a tiszta, ápolt, és élhető környezetünkért.

Ha ennek ellenére szúnyoginvázió keserítené meg az életünket, ebben az esetben a biológiai gyérítés eszközéhez kell nyúlnunk. Ennek a sikerét se várhatjuk magától érthetőnek, mert mindenkinek aktívan részt kell venni benne!

A korszerű, biológiai szúnyoggyérítés – számos fejlett ország tapasztalatai alapján – nagyobb összefüggő területekre, térségekre kiterjedően megszervezett rendszerben, döntően szelektív hatású, elsősorban biológiai szerekkel végzett lárvairtáson alapul, amelyet előzetesen gondosan felmért és térképre vitt (GPS alapú), valamint szezononként rendszeresen figyelemmel kísért (monitorozott) tenyészőhelyeken végeznek. A környezettudatos módszer hatékonyságban meghaladja a kifejlett egyedek irtásán alapuló védekezést, és már azért is messzemenően környezetkímélő, mert az addig kémiai kezelésben részesült területeknek töredékén szükséges biológiai készítményt használni, amely a hazai tapasztalatok tükrében a szúnyoggyérítésre fordított költségek csökkenését is maga után vonja. Egy alaposan feltérképezett és heti rendszerességgel monitorozott térségben, a megfelelő időben 1 Ha biológiailag kezelt tenyésző terület, 160 Ha kémiai kezelést vált ki és hetekig is lehet hatástartóssága. A szükséges időben, folyamatosan kezelt csípőszúnyog tenyésző vízterek, az egész nyári szezonra szúnyogmentes időszakot produkálhat, észrevétlenül.

Egy-egy védendő terület ökológiai felmérésére és a szúnyoglárvák élőhelyeire vonatkozó térképezési adatokra (GPS) támaszkodva, valamint a csípőszúnyogok fejlődésének nyomon követése segítségével kidolgozható az adott területre leghatékonyabb és a környezettel legjobban összeegyeztethető védekezési stratégia. A korszerű, környezetbarát szúnyoggyérítési rendszer beindítása a tenyészőhelyek megjelenését (esők, árhullámok) feltételező minimum 3 éves, a térképezésekhez és a monitorozáshoz nélkülözhetetlen előkészítő munkát igényel, ami borzasztó nehéz állandó terepmunka. Miután a térképezés a tenyészőhelyek 90 %-át feltárta az adott település körül, megkezdődhet a szuper szelektív biológiai anyag kijuttatása a vizekbe, amit követően már nem kelnek ki a csípőszúnyogok. Nem kell napokig-hetekig várni, míg a kémiai szerrel lepermetezik lakhelyünket, ami sokszor csak rövid ideig tud szúnyogmentes időszakot produkálni.

Ez a környezetbarát gyérítési módszer több mint 30 éves múlttal rendelkezik Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, ahol hatalmas sikere töretlen.

Elkötelezettek vagyunk a természetvédelmét illetően, célunk a biológiai védekezés meghonosítása településünkön, és annak környezetében. A teljes siker eléréséhez szükség van mindenki pozitív, és aktív támogatására is.

Hosszú, és fáradságos út van előttünk, de hosszú távon megéri, és meggyőződésünk szerint ez az egyetlen módszer, ami helyes.